Gábor Áron, a székely ágyúöntő 200 éve született

Kétszáz éve, 1814. november 27-én született Gábor Áron, az önálló székely tüzérség megteremtője.

Egy ötgyermekes székely határőr család első gyermekeként született Berecken, apja a mezőváros főjegyzője, egyben a gyalogkatonák rendjéhez tartozó földművelő volt. Tizennégy éves korától járt a csíksomlyói gimnáziumba, 1831-ben kivált a negyedik osztályból és bevonult a háromszéki határőr ezredbe. Kézdivásárhelyen szolgált, de néhány hét múlva Gyulafehérvárra vezényelték, ahol pattantyús (ágyúkezelő) kiképzést kapott. 1840-től a Pesten állomásozó Bervaldo tüzérezredhez vezényelték.

A császári hadseregben nem számíthatott előmenetelre, továbbszolgálati kérelmét elutasították, ezért leszerelt. Rövid ideig kisbirtokosként gazdálkodott, majd 1842-ben öccse helyett újra bevonult. Második szolgálata alatt Pesten és Bécsben megismerkedett az ágyúöntéssel, de az asztalosmesterséget is kitanulta és sok bútort, festett tékát készített, sőt szárazmalmot és aratógépet is készített. Mivel ezúttal sem sikerült elérnie, hogy továbbképzésen vehessen részt, 1845-ben ismét leszerelt. Moldvába ment, ahol megismerkedett későbbi feleségével - egyesek szerint csak élettársával -, Velcsuj Jusztinával, aki Jókai Mór szerint román volt, Egyed Ákos kutatásai alapján viszont csángó.

Gábor Áron igazi hazafi volt, a szabadságharc kitörése után mindenét pénzzé tette, hogy támogassa a küzdelmet. Őrnagyként a tüzéreknél szolgált, részt vett az ágyúkezelők kiképezésében. A szabadságharc Erdélyben magyar szempontból rosszul alakult, 1848 novemberében Székelyföld - Háromszék kivételével - a császáriak kezére került, a sikeres ellenállásra a tüzérséggel nem rendelkező magyar seregnek kevés esélye volt. Puchner császári tábornok Sepsiszentgyörgyöt is feltétel nélküli megadásra szólította fel, ezért november 16-án népgyűlést tartottak.

A résztvevők már-már a megadás mellett döntöttek, amikor a korábban pattantyúsként, majd a bécsi ágyúgyárban is szolgáló Gábor Áron emelkedett szólásra. Bejelentette: ha ágyúk kellenek, akkor "lészen ágyú", mégpedig két hét leforgása alatt. Szavait a székelyek nagy lelkesedéssel fogadták, s kimondták az önvédelmet.

Az első lövegeket ő maga készítette el Bodvajban. A megfelelő eszközök hiányában az ágyúkat sajátos eljárással készítették: először fából kifaragták és esztergálták a mintát, majd kettévágták, és agyagba nyomták. Az agyag megszáradása után a két részt összeillesztették, és vaskapcsokkal rögzítették, mégpedig úgy, hogy egy agyaggal bevont farudat helyeztek a cső hossztengelyébe. Végül az üreget kiöntötték. Bár ez a szükségmegoldás eredményes volt, nem volt tökéletes, a furat rendszerint tágra sikeredett, és a vízszintes öntés miatt az öntvény nem lett elég tömör, ezért gyakori volt a csőrobbanás. Az ágyúgolyókat a közeli fülei hámorban öntötték.



November 23-án ismét gyűlést tartottak Sepsiszentgyörgyön, hogy döntsenek a fegyveres ellenállás kérdéséről. Gábor Áron november 28-án mutatta be első ágyúját: a négy ló vontatta löveg végigvonult a városon, majd egy dombon állították fel. Készítője személyesen állt az ágyú mögé, és első lövése a cél kellős közepébe talált, ami hatalmas lelkesedést váltott ki a szemlélőkből. Az ágyúk Hidvégnél estek át a tűzkeresztségen, s akkor is célba találtak.

November-december folyamán, immár Turóczi Mózes irányítása mellett, egy másfél fontos rézágyút, két hatfontos vaságyút és négy háromfontos rézágyút öntöttek. A székelyföldi ágyúgyártás és a tüzérség szervezése folytatódott, Kézdivásárhelyen 63 bronzágyút öntöttek, illetve szereltek fel, és a tüzérek képzésére iskolát is létesítettek. A székelyföldi ágyúkkal a Kárpátok átjáróit védték, jó néhányat pedig Bem seregéhez küldtek.

Gábor Áron őrnagy 1849. július 2-án a kökösi csatamezőn vesztette életét, a sors iróniája, hogy életét ágyugolyó oltotta ki. A halálos találat után Uzonba vitték, onnan indult másnap a holttestet szállító menet szülőfalujába, Bereckbe. A katolikus Gábor Áron végül - kényszerűségből - az eresztevényi református temető szélén lelt végső nyughelyre, egyszerű temetési szertartással, harangszó nélkül. 1892-ben állították fel méltó síremlékét, az emlékmű körül később kopjafarengeteg nőtt ki a földből. A magyarság egyik emlékhelyévé vált, ahol felirat hirdeti: "eljárjon ide lelkesedést meríteni a múltakból, és hazaszeretetet tanulni a jövőre a mai és a következő nemzedék".

Immáron hagyománnyá vált, hogy Gábor Áron budapesti emlékművénél, a Szilágyi Erzsébet fasorban a születésnapja körüli napok valamelyikén katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzást rendeznek. Diósgyőrben tanintézet, a Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Műszaki Szakközépiskola vette fel a nevét, és emlékét ápolja a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület. Az egyik legismertebb negyvennyolcas dal, a Gábor Áron rézágyúja a legújabb kutatások szerint csak a múlt század elején keletkezett, először 1941-ben Csíkszentdomokoson jegyezték le. Gábor Áron ágyúi közül egyetlenegy maradt fenn, amely sok hányattatás után 2010-ben került vissza a Székely Nemzeti Múzeumba.